23. nap Astorga
Reggel egy szemernyivel sem aludtam, tovább, mint szoktam, pedig nem feküdtem túl korán. Megszokás! Interneteztem egy kicsit megreggeliztem és a nyakamba vettem a várost. A legkorábban a katedrális nyitott, 9-kor. Addig csak úgy sétáltam. Az egész astorgai belváros, óváros, kinek, hogy tetszik, nem nagyobb, mint a Budai vár területe. De nagyon kis hangulatos, impresszív az egész. Kellemes korán reggel, nyugodt a szieszta idején és nyüzsgős, izgalmas este. Jóóó!
9-kor nyitott a katedrális. Hatalmas ez is, mint minden valamikori jelentősebb spanyol városban lévő, a középkorban épült egyházi épület. Hatalmas oszlopok, terek belül, bár már kicsit idegesítő számomra, hogy a főhajó kellős közepét beépítették a stallummal. Ezt eddig minden spanyol katedrálisnál megfigyeltem. Ez a stallum az egyházi főakárkik ülőhelye. Ami nagyon szép és díszes, de miért kell megtörni egy ilyen hatalmas épület belső terét. Megint látszódik, hogy ki van kiért? Az egyházi főszemélyek nem szolgálták az egyházat, hanem az egyházzal és persze a hívekkel szolgáltatták ki magukat. Ezek ott bent feszítenek a kis trónusokon, a pórnép meg lapuljon a stallum mögött, de azért fizessen rendesen és imádja őket, csókolgassa a kezüket és aranyban járassa azokat, akiknek a legnagyobb alázattal kellene szolgálni az istenüket. Ezek az emberek, ugye legtöbbször nem a tudások, erkölcsösségük, a valláshoz való hűségük alapján kerültek magas posztokba, hanem, születési jog alapján, vagy egyéb más nyilvános vagy nem nyilvános alku után. Gyomorforgató - mármint számomra. Lehet, hogy nem kellene nekem katedrálisokba járnom!!!!
Amúgy a katedrális nekem tetszet, imádom ezeket a hatalmas oszlopokat – csak az a stallum ne lett volna ott! A XV-XVI. században épült és tényleg impozáns darab, már messziről hirdeti (hirdette) az egyház nagyságát, hatalmasságát (nekem csak hatalmaskodását, de mindegy). Közvetlen a katedrális mellett van a Gaudi palota, vagy eredeti nevén a Püspöki palota. A XIX. század végén épült, és az eredeti terveket Gaudival terveztette meg az aktuális püspök. Nagyon szép, de nem püspöki palotának. Soha nem is szentelték fel annak, de azért csak meg kellett építeni! És valaki(k) kifizették. Tényleg nagyon hangulatos és már nagyon várom, hogy Barcelonában még többet lássak Gaudiból, illetve az építészetéből. Sajnos bent nem nagyon tudtam fényképezni, mert tilos, és az egyik teremőr, mint egy börtönőr követte minden lépésemet. Hogy honnan gondolhatta, hogy meg akarom szegni ezt a szabályt???
Ezt követte, a külső park és a régi várfal megtekintése. Kellemes, erről láthattok is néhány képet. Tegnap lepattantunk a csokoládé múzeum ajtajáról, zárva volt. Most viszont kinyitott és én eltöltöttem ott egy órát. Érdekes eszközöket mutattak be a XVIII-XIX. századból, amikor is Astorga a spanyol csokoládégyártás központjává vált. Én imádom az ilyen ipartörténeti dolgokat. Itt a végén bemutattak egy filmet, ahol az abszolút manufakturális és a félig gépiesített (de persze még mindig csak a XIX. századi eszközökkel) készítették a táblás csokikat. Nagyon-nagyon érdekes volt. Vettem egy falat csokit és a film alatt elkóstolgattam, tényleg finom volt.
Következett a Római múzeum. Az I. század környékén igen komoly római település létezett itt. Ennek számtalan nyoma maradt meg az utókor számára és nagyon komoly régészeti munka folyik a mai napig is. Látványos módon mutatták meg az ókori élet különböző területeit. Az útépítéstől kezdve az ötvösmesterségen át egészen a katonai táborok épületfelosztásáig. Nekem nagyon érdekes volt. A személyzet meg haláli aranyos. A végén nekem levetítettek egy filmet, ami az ásatásokról azok eredményeiről szólt. Nagyon jól éreztem magam a közel 1,5 óra alatt.
Megnéztem még a városházát, ahová szabadon be lehetett menni és a legszebb a tanácsterem volt. Érdekesség volt, hogy a turisták botorkáltak ott az épületben, de az adminisztárió az üvegfalak mögött zavartalanul dolgozott.
Még sétáltam egy kicsit, majd visszamentem a szállásra és pihentem 1 órát. Blog írás, és internetezés. Este Dórával elmentünk egy kellemes étterembe, ahol vacsoráztunk, ittunk egy kis bort és sokat-sokat beszélgettünk. Annyira sokat, hogy nem tudtam megenni az ételt, eltelítődtem a lassú evés, sok beszéd alatt. Lehet, hogy ez a módszer, hogy ne egyek túl sokat?
Visszamentünk az alberguebe és gyors alvás volt (a cuccomat már délután összepakoltam), mert hát reggel vissza kellett vedlenem turistából zarándokká. Amivel semmi gond nem volt, de azért jó volt egy napra csak turistának is lenni.
Photo:
https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5745768606184430321
