6. nap - Ayegui - Los Arcos
A reggeli rutin ismét megvolt, a 6 órás indulással. Kb. 1,5 km-re van a méltán népszerű borkút. Ez arról nevezetes, hogy az egyik csapból vízzel olthatja a vándor a szomját, a másik csapból pedig helyi vörösborral öblítheti le a torkáról az út porát! De reggel röviddel 6 után mit kell még oltani, vagy leöblíteni? Semmit, de gondoltam azért kipróbálom. Még igen sötétben értem oda, de koppantam. Már olvastam néhol, hogy a kút kiapad, persze nem a vizes része! Na, hát így jártam én is, nem mintha nagy borivó lennék, de a hely szelleme miatt csak jólesett volna megízlelni. Sebaj, majd legközelebb! Jövök én még erre. Azért a kútról és a borgazdaságról csináltam néhány fényképet, meg persze a valamikori borgazdaságot működtető hatalmas Irache kolostorról. Teljesen belefeledkeztem a fényképezgetésbe és csak amikor visszaakasztottam a nyakamba a masinát és bandukoltam felfelé, akkor tűnt fel, hogy valami furcsa, olyan üres a kezem. A segédlábakat, túrabotokat lent hagytam a borkútnál. Attól nem féltem, hogy eltűnik onnan, mert rajtam és a madarakon kívül senki nem járt arra. Azt nem mondhatom, hogy a madár sem járt arra, de zarándok az biztos nem. Visszaslattyogtam, addigra már kezdett világos lenni, így csináltam még képet a kútról – na ezért van ismétlődés a fényképek között a kútról. De nem ez volt ma az egyetlen olyan út amellyel az ördögnek tartoztam. Ma ilyen nap volt. Több helyen (2) nem volt egyértelműen jelezve, hogy egyenesen vagy kanyarodva kell tovább haladni. És én meg azt hittem, hogy annyira elmerültem a gondolataimba, hogy valami jelzést nem vettem észre. Így sétálhattam vissza az utolsó ismert, látott jelzésig és már teljesen leszállva a földre kerestem a jelet. Így begyűjtöttem vagy 1 km pluszt.
Kb. 7-kor választás elé állított egy jelző tábla. A rövidebb úton megyek az erdőn, hegyen keresztül, vagy inkább az aszfaltot választom. Persze, hogy az erdőt választottam. Bár így utólag elgondolkodva, ha esett volna az eső, akkor nem lett volna túl egyszerű a helyzet. De nem esett. Olyan kellemes, volt az időjárás, hogy a pulcsi és a túranadrág lecsatolható része lekerült rólam. Persze nem minden pillanatról mondható el, hogy nem fáztam, de hát ha mozog az ember, akkor nagy gond nem lehet. Szerencsére az éjszaka kieste magát az eső így reggelre kiürültek a felhők. Nagyon élveztem az időjárást is és az erdőben való csavargást is. Ma a szokásosnál is lassabb tempót diktáltam magamnak. Tudtam, hogy csak egy 20-as áll előttem, és fölösleges rohanni, hogy utána ott üljek az albergue előtt. Élveztem a magányt. 9-kor láttam az első embert. Ma valahogy mintha kevesebben indultak volna el időben. De ez engem nem zavart, sőt!
Egész nap egy falut érintettem (Luquin), de a reggeli kávéra esélyem sem volt, aludt a falu 9-kor. Így a reggelimet az útszélén fogyasztottam el fél 10-kor. Néhány zarándoktárssal váltottunk pár szót, de látták, hogy ma bekapcsoltam az andalgó fokozatot elhagytak, hogy majd a szállásnál találkozzunk. A szállást, már tegnap este kinéztem magamnak. Jókat írtak róla és a WIFI ugye mint fő hívó szó szerepelt. Ez a szállás az Albergue de la Fuenta Casa de Austria néven szerepelt és Arcosba beérve az első szálláslehetőség volt. Amikor megláttam, nem estem hasra a látványtól. Régi, többszázéves ház átalakítva, hozzátoldva, 10 fős szobák. Tisztasággal, kedvességgel nem volt gond. Csak mindenen látszik, hogy nem szakember csinálta. Látszik, hogy igyekeznek, társalgót alakítottak ki, könyvekkel, akváriummal, kandallóval. Már tegnap elhatároztam, hogy ma „nagymosást” tartok. Meleg vízben, mosógéppel. 3 euró egy mosás és nekem grátiszban meg is szárították. A pendrive-ommal együtt. Amikor levettem a nadrágom akkor még az eszembe volt, hogy az övtartóról vegyem le, sőt, röhej, hogy napközben többször is bevillant, hogy nehogy elfelejtsem. És lám! Már 30 perce ázott, amikor a fejemhez kaptam. De akkor már mindegy volt. Várok majd egy-két napot, hátha kiszárad és akkor majd megnézem, hogy működik-e. Csak biztonsági másolatot tartottam rajta, tehát nem az adatvesztés lehetősége a lényeg, hanem maga a vas. Egy 8 GB-os Philips. Sajnálnám. Ma ilyen napom volt!
A szálláson a kötelező programokon túl (fürdés, láb) kis olvasás, fényképek feltöltése, majd séta a faluban. Elég öreg a falu, kicsit déliesen rendezetlen is, de hát ezt már lassan megszokom. Bár itt mintha több lenne az elhagyott ház, sok az elhanyagolt lakott épület. 4 szállással találkoztam a falucskában, az útikönyvek csak 2-ről beszéltek. Van egy hatalmas templomuk, sok-sok kor építészeti stílusát viseli magán. Hogy minek egy ekkora falunak ekkora templom? Vagy régen sokkal nagyobb volt a település és a vonzáskörzete? Ki tudja? Én nem. De elképzelhető. Olvastam valahol, hogy a Közép- és Dél-Amerikából a XVI-XVIII. században a Spanyolországba özönlő arany és ezüst mennyiségből az egyház is részesült rendesen. És azt sem felejtsük ám el az inkvizíció idején az állam és az egyház risztelt a megégetett, vagy szerencsés esetben elmenekült sokszor jómódú család vagyonán. Na mindegy, csak ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy miből épültek és minek, Persze tudom mindkét kérdésre a választ. Ezért fordult fel a gyomrom a Vatikáni Múzeumban is, pedig ott talán ha egy százalékát láthatjuk annak ami a kincstárak rejtenek. De a szegénytől mindig is bevasalták a tizedet rendesen. Jó, jó! Nem háborgok tovább, nem vagyok én tenger!!!
Visszatérve a szállásra sok „régi” ismerőssel találkoztam. Úgy látszik, bár 30 nap alatt akarják teljesíteni a távot, a tempójuk nem gyorsabb mint az enyém. Azt nem tudom, hogy ez most azt jelenti, hogy begyorsítanak a végén, vagy buszra szállnak? De mindegy is! Nincs jelentősége a számomra. A lényeg, hogy én a saját kis megfontolt, biztonságos ütememben tudom csinálni ezt az egészet. Örülök, hogy nincs rohanási kényszerem. Bár!!! Ahogy elnéztem a holnapi tervemet, vagy megállok 19-20 km-nél, vagy 27-28-nál! Most azt látom, hogy inkább az utóbbi, de majd a lábam diktál! Ez a szállás 8 euró + 3 a reggeli, ha valaki igényli (de csak 6.30-tól lehetséges) és vannak un. privát szobák, amelyek 10 euróba kerülnek. Ez attól privát, hogy „csak” 4 személyesek! Akkor már nem mindegy! J Ma hidegkaja volt csak. Majd holnap eszem meleget,bár nem hiányzik!
Adios a mis Amigos
A mai képek elérhetősége:
https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5739380021500998833