32. nap – Arzúa – Pedrouzo

A hajnal úgy kezdődött, ahogy terveztem. Gyönyörű hajnal millió csillaggal, ¼ 6-os kelés, ¾ 6-os indulás, egy szál pólóban (mármint felül). Ahogy beértem az alvó erdőben azért jóval hűvösebb volt, de még elviselhető.

Mára csak laza 20 km volt a tervezett távolság. Mehettem volna ma 30-at, vagy 35-öt, de akkor mit csinálok holnap délelőtt. Jó ez így. Többször megálltam, pihentem, és nevettem azokon, akik rohantak, mintha kergetnék őket. Meg-megkérdeztem őket, hogy ma be akarnak érni Santiagoba? De mindenki tagadott. Volt egy idős ember, szinte futott, ha nem akarom megsérteni, akkor azt mondom, hogy mulatságos volt.

Az útikönyv szerint csak kb. a 10-11 km magasságában volt valami táplálékfeltöltő hely. De a legnagyobb meglepetésemre és örömömre kb. a 7-8. km felvillantak a piros székek. A legjobbkor. 3 lépésre jártam a bártól, amikor Holle anyó kiöntötte a reggeli lábvizét. Egy pillanat alatt olyan zuhi kerekedett, hogy csak az a 3 méter és a fürge lábam mentett meg a bőrig ázástól. Akik mögöttem jöttek 50 méterrel azok az alsógatyáig eláztak. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. 5 perc sem volt. Ennek ellenére bőségesen hagytam időt, hogy hátha lesz még folytatás. Ez idő alatt bőségesen megreggeliztem, hogy estig már ne legyen gondom ilyesmire. És hát felkészülvén az esetleges folytatásra, ami a felhőkből simán kinézett, felvettem az esőkabátot és az esőzsákot felhúztam a hátizsákomra.

De csak egyszer kellett eldugnom a fényképezőt, azt is csak néhány percre. Bár, sokat ma nem használtam, nekem ez a mai táj is jellegtelen volt egy kicsit. Lehet, hogy el vagyok kényeztetve ezen a téren? Sok szépet láttam már! Lehet, hogy túl sokat? De hát lehet ebből túl sok? A tervezett időben déli 12-kor érkeztem meg a kiválasztott alberguebe és nagyon meg vagyok elégedve vele. Elég nagyok az ágyak, masszívak, tudok az alsó ágyon aludni mert fel tudok ülni. Fontos szempont. Nagyon kulturált, tényleg. Az ágyból működik a WIFI! Befutottak más magyarok is. Albergue Porta de Santiago a neve, ajánlom mindenkinek ha jól akarja magát érezni és ki akarja pihenni az út fáradalmait. 10 euró 1 éjszaka. Lehet, hogy a másik, az önkormányzati 2 fabatkával olcsóbb, de nekem megéri.

Mivel ma sem rohantam ezért 4-szer is megálltam, pihenni, na nem azért mert nagyon kivett volna belőlem minden erőt a mai nap, hanem mert jólesett! Az albergue is csak 12-kor nyitott, akkor meg miért ne álljak meg, ha reggel el tudtam időben indulni. Ma nem nagyon kellett néznem a sárga nyilakat – persze a reggeli nyugalmas időszakot leszámítva, mert 10 méterenként volt egy zarándok. Mintha legalább is pénzt osztanának Santiagoban. Pedig csak egy oklevelet, hogy megtetted ezt az utat, ki közelebbről, ki távolabbról!

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a hangulat holnap a városban. Őszintén szólva, kicsit tartok tőle, hogy bazári lesz a sok gagyizarándoktól, de nem akarok előre ítélkezni. Majd ott! Ma többször is a Luther c. filmből az a jelenet jutott az eszembe, amikor Luther eljut Rómába egy zarándokcsoporttal és ott felkapaszkodik valami magas helyre, ahol pénzért osztják a bűnbocsátó cédulákat, visszanéz a „lenti” tömegre és szerintem akkor világosodik meg, hogy miként és miért működik az egyház, mint világcég. Ha valaki nem látta, akkor érdemes megnézni, amúgy történetileg is elég jó a film. Szóval vannak ilyen előfélelmeim. De mindegy és nem is az egyház miatt, vagy valami megvilágosodás miatt, hanem az élményért jöttem, a gyaloglásért, a tájért, az emberekért. A tapasztalásért. Abból meg volt bőven! És nagyon kíváncsi leszek a Finisterráig, Muxiáig tartó 4 napra. Gondolom ott nagyságrendekkel kevesebben fogunk gyalogolni, de nem fogok zokogni emiatt!

Holnap ha megérkezem a szent zarándokhelyhez, akkor néhány fohászt elmondok majd néhány emberért, hátha segít nekik. „Ártani nem használ!” Ezt a szólást loptam, de majd holnap meggyónom!

Még az alberguehez akartam annyit mondani, hogy egész nap nagyon kellemes zene szól, légkondícionált és mindenkinek van egy kis zárható szekrénye az értékei számára. Bár eddig nem volt semmi lopás, vagy hasonló inzultus. Mindenki ott hagyja a töltőhelyen a telefonját és más egyéb kütyüjeit. Remélem, hogy nem kiabálom el és holnap sem lesz semmi negatív tapasztalatom. A megérkezéskor mindenki kapott egy Santiago térképet. Apróság, de jólesik az emberfiának.

Tegnap este kerestünk egy éttermet, ahol zarándok menüt tudtunk volna enni. Nem volt ilyen hely. Feldühödtünk és mérgünkben bementünk egy közértbe és bevásároltunk fejenként 5-6 euróért (persze borral együtt) és 15 perc alatt olyan kaját rittyentettünk, hogy csak na! Virsli, saláták, paradicsom, sajt, olivabogyó. A németek a csodájára jártak. Hozzáteszem, hogy az én feladatom kimerült a virsli főzésében. Zöldségek elkészítésében tekintetében a lányok felülmúlhatatlanok számomra.

A holnapi napra maradt 20 km, azt már röhögve, nevetve meg lehet tenni. Még meg kell néznem, hogy kellene megszállni.

Mára ennyi, holnap remélem tudok jelentkezni!

A képek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5749097307229237121