28. nap – Triacastela – Sarria
Későn feküdtem, korán keltem. Meg is lett az álmossága! A szokásos 6-kor indultam, de majd meghaltam az álmosságtól. Persze a faluban semmi nem volt nyitva és ahogy néztem a térképet kb. 2 óráig falvat sem fogok látni. Persze ebből 3 óra lett. Triacastelaban 2 út közül lehet választani, én a jobb oldalit, a rövidebbet választottam. Ma amúgy is csak egy 19 km-t terveztem. Ma van a 4. hét utolsó napja. Kb. szombaton érek Santiagoba, nem kell rohanni, és fáradt is voltam egy kicsit. Az út első szakasza roppant izgalmas volt. Nemcsak azért mert sűrűn kellett a lámpámat kapcsolgatni, hogy nehogy elmulasszak egy alig látható jelet, hanem a patakcsobogás és madárcsivitelés miatt. Én nem tudom, hogy hány száz féle hangot hallottam, de nagyon sokan énekeltek. Ez egy kicsit túllendített a koffein hiányon. De azért vártam már az első falut. Rövid, de intenzív emelkedős-ereszkedős szakaszokon haladtam nagyon lassú, álmos tempóban. 8 körül felsejlett az első falvacska, de kiderült, hogy csak falumaradvány, 2-3 házzal és kb. 5-6 rommal. Elképzeltem, hogy milyen lehetett itt az élet 100-200 évvel ezelőtt. Mit csináltak az emberek egész nap, hogy szervezték meg az életüket, mit csináltak esténként, amikor nem volt TV, internet (az most sincs) és úgy kb. nem volt semmi. Hogy alakultak ki ezek a mini közösségek, hogyan fejlődtek, majd hogyan haltak ki.
9-ig sokszor már azt hittem, hogy már mindjárt ott vagyok, ahol emberek is lesznek egy nyitva lévő bárral, de mindig csalódnom kellett. Vagy az út kanyarodott el élesen más irányba vagy nem falu volt, csak valami ház. A térkép meg az egész úton először mondott csődöt. Mintha valami szabásmintát tartottam volna a kezemben. Az út nem arra volt, a falvak a jobboldal helyett a baloldalon lettek volna, ja és egész más volt a nevük kiírva. Mintha másik területen jártam volna, ugyanakkor a kezdőpont és a végpont városai korrekt helyen voltak, jó nevekkel. Végül arra jutottam, hogy nem okoskodom, hanem simán követem a sárga nyilat, lesz ami lesz. Azért csak bosszantott, hogy én vagyok-e ilyen analfabéta a térképhez, vagy a könyv szerkesztői hibáztak. Az egyik lehetséges megoldás, hogy ezekben a régi falvacskában (már ahol volt név egyáltalán) az ősi gallego nyelvet használják a települések megnevezésére. 9-re találtam az első falut, persze más néven, mint kellett volna és ott két jó kávé mellett megreggeliztem. Végre. Félórás pihenőt követően a maradék kb. két órát laza terepen szépen andalogva tettem meg, amikor beértem Sarriaba. Még tegnap kinéztem egy kellemesnek tűnő alberguet és tényleg az is. Kerttel, napozó ágyakkal, 4 ágyas szobákkal, konyhával és WIFI-vel, ami persze nem az egész albergue területén fogható, de azért meg lehet oldani a netezést.
Csináltam egy városnézést, de elég jellegtelen a város, semmi régi, semmi izgalom, a fényképezőt sem vettem elő. Ma megint volt svájci élményem, de nem csak a táj miatt, hanem a szagok miatt is. Svájcban kora tavasszal lehet ilyen átható tehéntrágya szagot érezni, amikor a télen összegyűjtött trágyalével öntözik a legelőket a hegyekben. Én bírom ezt a szagot, nekem hozzátartozik a svájci legelőkhöz tavasszal, jobban mint a lila tehén képzete.
Holnapra csak 23 km-t tervezek, de majd meglátjuk, hogy jön össze. Ma kicsit fáradt voltam, de szerintem holnap sem fogom magam megerőltetni.
https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5747646398811933793
