27. nap – Ruitelán – Triacastella
A tegnap esti szálláson, azzal kezdték a megérkezésemkor, hogy reggel 6 előtt TILOS felkelni. Nem értettem, de megértettem. Volt már ilyen az életemben. A parancs az parancs. Az alberguet 2 buddhista szellemiségű fazon vezette, nagyon barátságosak voltak és újszerű „üzletpolitikával” találkoztam, de erről majd később. Azzal indokolták a nem túl korai kelést, hogy majd ők ébresztenek bennünket, zenével. Így is történt. Bár természetesen a szokott időben felébredtem, de engedelmeskedve az ukáznak (nem esett nehezemre) szenderegtem még egy kicsit. És 6-kor az Ave Maria szólalt meg és később is más, ismert olasz áriák. Összességében nagyon kellemes volt. És ahogy kiléptem a folyosóra, megcsapta az orromat a kellemes reggeli illata. Nagyon ritkán szoktam ilyen korán reggelizni, de ez most kihagyhatatlan volt. Nem volt nagy durranás a reggeli, de kezdésnek jó volt. Tipikus amerikai reggeli, kávé tejjel, narancslé, pirítós, jam, vaj, kakaó. Volt a padlástérben egy amerikai csoport, azok nem annyira értették a korai zenés ébresztést, de a reggeli láttán, és a pirítós illatát érezvén megenyhültek kicsit. Az újszerű üzletpolitikáról csak egy mondatot. Maga a szállás 5 euró, ami ugye nem mondható soknak, a vacsora 7, a reggeli 3 euró. Ezek sem horribilis összegek. Senkitől nem kérdezték meg, hogy előre, hogy akarja-e ezeket a szolgáltatásokat. Fizetni csak reggel, távozáskor kellett. De olyan hangulatot csináltak este is a vacsorához és reggel is, hogy senki nem hagyta ki. 24-en aludtunk az albergueben és mindenki vacsorázott, majd reggel reggelizett és a végén fizetett. Nekem 15 eurót kellett volna fizetnem, de szíves-örömest adtam 20 eurót egy ilyen komplex szolgáltatásért. És nem azért mert gazdag vagyok, hanem mert szívvel-lélekkel csinálták, amit csináltak és nem a lehúzást éreztem. Mellesleg a vacsora az isteni, amellett egyszerű volt és 4 fogás. Ismétlem: 7 euróért. Az első fogás répaleves, ami magában akár undorító is lehetne egyesek számára, de ez olyan finom volt, hogy 3-szor szedtem. Én még ilyen finomat életemben nem ettem. Vegyes saláta követte, tonhallal és mindenféle zöldséggel olivaolajjal nyakon öntve. Majd valami olasz carbonara tészta és desszertnek, puding. Mindenki meg volt elégedve a kajával, pedig a társaság fele nem akart itt kajálni. Nem rossz üzleti elgondolás és hát persze megvalósítás.
A reggeli után ½ 7-kor indultam és bár nem kellett rohannom, de azért tempóztam rendesen. Nagyon jólesett a gyors haladás, tele voltam vitalitással. A mai napra kb. 30 km volt betervezve és hát az utolsó komoly hegy és hágó leküzdése a Camino során. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de bíztam a már megszerezett erőnlétben és tapasztalatban. Nem is volt gond. Bő egy óra alatt felértem La Fababa és kb. még egy óra kellett, hogy O Cebreiroba felérjek. 660 m-ről feljutottam 1300 m-re, jó rendes erőltetett menetben, mint mondtam nem azért mert siettem, hanem mert jól esett. Az idő kellemes hűvös volt, persze én ezt csak abból éreztem, hogy a ruhám folyamatosan gőzölgött. Jó kiránduló idő volt. Egész nap hűvös, borongós. 9-kor megcsináltam a 2. zokni cserét, ittam egy kávét, pihegtem egy kicsit és neki vágtam a maradék 100 m emelkedőnek. Voltak izgalmas szakaszok. Az egész napra az volt a jellemző, hogy erős emelkedők majd intenzív lejtők, hogy legyen honnan újra felkapaszkodni.
A nehézségek ellenére nagyon bírtam élvezni a tájat. Mintha Svájcban lettem volna. A szépségét tekintve lehet, hogy vetekedett az 1. nap pireneusi tájaival. Csináltam is jó néhány fotót. Élvezzétek a látványt, bár a fénykép csak a töredékét képes visszaadni annak amit én átéltem. A lejtős szakasz néhol egész kellemes volt, de néhol igen be kellett húzni a féket, kímélendő a térd és társai.
Úgy terveztem, hogy 2 körül érek Triacastellába, persze jó tempós ütemben. Fönt a hegyekben nagyon sok apró, valamikori falucskát lehetett látni. 3-4-5 ház, néhány istálló, és más semmi, persze az igen erős trágyaszagon és tehéntrágyán túl. Fronfia egy picivel nagyobb település volt, még egy zarándok „mentsvár” is volt benne BÁR formájában. Gondolkodtam egy pillanatra, hogy meg kellene állni, mert a reggeli már igen a feledés és emésztés homályába süllyedt, de nem akartam megtörni a lendületem. Ekkor kb. dél lehetett és úgy okoskodtam, hogy 2 órán belül megérkezem. Döntöttem, nem állok meg. De ahogy a kajára gondoltam csak jó lett volna valami pár falatot bekapni. Azon morfondíroztam, hogy lehet, hogy mégis csak meg kellett volna állni, miközben kerülgettem a nagyobb tehéncsapdákat, amikor láttam egy igen-igen idős nénit az út szélén. Valami volt a kezében, amikor odaértem akkor levette a ruhát egy tányérról és palacsintával kínált. Megkérdezte, hogy honnan vagyok? Idézem: „Iglise, Alemannye, Italo?” Mondtam, hogy Úngria. Ekkor azt mondja nekem a spanyol nénike: PALACSINTA! Így magyarul. És már szórja is rá a kristálycukrot és hajtja 4-be, ahogy azt a lekvárosnál illik. Azt hiszem ilyen jól még palacsinta nem esett, mint ez ropogós kristálycukros palacsinta. Gyorsan adtam neki 1 eurót, bár nem kért semmit. De örömmel adtam, ő örömmel elfogadta, én boldogan ropogtattam a kristálycukrot. Amúgy a tésztának remek íze volt. Százszor jobb volt, mint a strandokon szokott lenni. Csak ott nem fizet az ember, önként dalolva 300 Ft-os egy sima palacsintáért. Tudom, hogy ezt sokan valami csodaként élnék meg, én mivel csak ilyen földhöz ragadt vagyok kb. 1 óráig ezen nevettem, hogy milyen jó üzleti érzéke van a nénikének. Itt több száz zarándok elhalad, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mekkora bevétele lehet a néninek. Nekem pont jól jött. Pont ott, pont akkor! Ki is tartott a délutáni estebédig. A koreai csapatot a célvárosban abban az utcában értem utol, ahol az aktuális alberguet kinéztem. Tehát megint közös kajálás volt. Elég egyszerű, de nagyszerű ételeket csinálnak. Nagyon sok zöldséggel, paprikával, mindegy, hogy tészta vagy rizs. Kevés hús van benne, de az ízét azért megadja. És rettentően olcsó. 8-10 eurós összegből 4-5 főnek simán meg van a kaja. Egyszer volt, hogy 5 euróba került, amikor szétdobtuk az összeget.
Az albergue elég kellemes volt, 9 € volt egy éjszaka, de volt internet, WIFI, kényelmes, 8 ágyas szobák, szóval teljesen jó volt. Mivel már napok óta el voltam szigetelve az internettől ezért volt mit bepótolnom, így jó későn is feküdtem le.
https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5747278700951509617
