26. nap – Cacabelos – Ruitelán
Szokásos időben kelés, pakolás, indulás. Most a pakolás kicsit tovább tartott, mert az este már nem tudtam összerakni a ruháimat, mert csak 11-re értünk vissza és akkor tudtam levenni a szárítóról és már nem akartam zörögni. De így is 6.00-kor már baktattam. Kicsit szeles, hűvös idő volt, de azért rövid szerkóra öltöztem, a hajnali hosszú pólóval felturbózva, és szandál. Sík útnak nézett ki a mai nap és végül az is volt. Az első 1 óra után kicsit kezdett jobb idő kerekedni. Úgy terveztem, hogy Villafranca de Bierzoba kb. 1,5-2 óra alatt beérek és akkor ott majd reggelizem. Beérni beértem csak reggelizni nem tudtam, semmi nem volt még nyitva az útvonalamban, pedig még kicsit tekeregtem is a szűk kis utcás óvárosban. Feladtam, megnéztem, hogy a következő falu csak 6 km, addig simán kibírom, sőt még jobban is fog esni. Így is volt. Eseménytelen, egyedüli barangolásom eredményeként elillant az idő, hipp-hopp, már ott is voltam a Pereje nevű falucskában. 9 óra volt ekkor. 1 utca - abban egy bár. Érdekes volt a falu előtti temető. Szintén egy utcácska volt benne, mint a faluban. És itt nem a földbe temetkeznek, hanem urnákba, de nem hamvasztanak, hanem koporsós temetés van, de a föld fölött, jó hosszú urnákban. Ezen úgy elgondolkodtam, de csak addig, amíg meg nem kaptam a 2 hatalmas szendvicsem és a kávém.
A mára tervezett táv felét már megtettem ezért 30 perces pihenőt tartottam. Indultam tovább, de a következő faluban olyan kávéhiány tört rám, hogy megint meg kellett állnom. Meg azért is megálltam, mert elkezdett szemerkélni az eső, de csak nagyon összevissza. Adtam az esőnek 20 percet, hogy eldöntse, mit akar? Esni vagy nem esni? Mert hát mégis egyszerűbb esős szerkóra váltani egy fedett helyen, mint a nyílt terepszakaszon. Hááát, mit ne mondjak, nem volt elég a 20 perc, amikor elindultam elkezdett ismét cseperegni. Bíztam benne, hogy csak viccel velem!
1,5 km-rel a tervezett úti cél Vega de Valcare előtt elkezdett komolyabban esni, de ekkor már bakancs volt rajtam és a zsákra ráhúztam az esővédőt. Bolond egy idő volt, hol sütött a nap, hol esett, hol meg mindkettő egyszerre. Gondoltam ezt a kis távot már kibírom még esőben is. ½ 1-re odaértem az önkormányzat által üzemeltetett szálláshoz, de kiderült, hogy csak 4-kor jön a személyzet. Nem nagyon kellett töprengenem, hogy maradjak-e. A ruhám, vizes volt és nem nagyon volt kedvem 3,5 órát ott szobrozni. A következő falu, nem egészen 3 km, tehát hajrá! Az eső továbbra is szórakozott, de fázni nem fáztam a menetelés miatt, csak egy kicsit gőzölögtem. Akkor nyitott az albergue amikor érkeztem. Elég érdekes szállás, de kis családias, kicsit buddhista beütéssel, de semmi gond nincs vele. Csak más, mint pl. az Astorgai szállás. 5 euró egy éjszak és 7 fabatka a vacsora. Viszont volt egy kikötés, hogy 6 előtt nem lehet felkelni. Nem lesz gond, úgyis ha minden igaz vasárnap lesz holnap.
Pénzbedobós internet van, WIFI az nincs, így szerintem fényképeket nem tudok majd feltölteni. Majd máskor. Annak is örülök, ha ennyi napos kihagyás után a szöveget fel tudom tolni a netre. A fényképezőben betelt a 16 GB-os kártya. Még jó, hogy Burgosban vettem egy tartalék 16 GB-os másikat. Készültem, kérem!
Küzdöttem egy sort a NetBookkal, mert nem akarta felismerni a kártyaolvasót. Röpke 40 perc alatt megoldódott a probléma. Ma 28 km-t jöttem, igazából minden különösebb fáradtság és sietés, rohanás nélkül. Teljesen megszoktam már ezeket a távokat. A holnap korán reggel átlépek Galíciába és megmászom az utolsó komolyabb hegyet is. Közel 1400 méter lesz a legmagasabb pont. Kb. 30 km a tervezett táv holnapra. És ha minden igaz és nem jön közbe semmi, akkor 1 hét múlva már Compostellaban leszek. De ha nem, akkor az sem baj. Nekem nem sürgős.
Képek:
https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5747255145521820849
