34. nap - Santiago de Compostela – Negreia
Reggel kicsit később ébredtem, persze a többiek sem kapkodták el. Érthető okok miatt. A csapatból a kanadai részleg, a 2 lány ma délután indul vonattal Toulousba, majd onnan Párizsba és repülnek haza, a koreai srác még marad 2 napot Santiagoban, majd repül Szöulba szintén Párizson keresztül. Az egyik koreai lány a portugáliai Portó és Lisszabon után Olaszországba megy, onnan Horvátország, Törökország és úgy Szöul. Szép út! A másik koreai lány, még kisétál az óceán partjára. Reggel azért még volt egy rövid „Jó utat!” ölelkezés és mindenki ment a maga útján. Mert az út nem ért véget Santiagóban, legalábbis nekem nem. ½ 8-kor indultam útnak, a katedrális előtti hatalmas tér majdnem üres volt, így csináltam néhány képet, majd megkerestem a kifelé vezető sárga nyilat.
A város vége előtt még megkávéztam, megreggeliztem és már 9-kor sikerült is elhagyni a várost. Ma csak laza 22-23 km volt előttem. Már előre örültem, hogy nem sok emberrel fogok találkozni, mert hát ugye zarándokok 90%-ának itt van az út vége. Ahogy kiértem a természetbe és visszanéztem a városra, akkor láttam és már hallottam is, hogy egy nagy csoport ember közelít. Egy busznyi turista. Ekkor a buszt még nem láttam, de olyan hangosak voltak és annyira üres volt a hátuk, hogy csak turisták lehetnek, gondoltam. De mit keresnek ezek itt? Az a szokás, hogy csak Santiagoig jönnek. Akkor ezek csak itt a környéken akarnak egyet kirándulni – gondoltam én. De amikor beértek akkor láttam mindenki nyakában a hatalmas fésűskagylót, az egyforma túrabotot. Vagy 2 órán keresztül boldogítottak, amíg szét nem szóródott a csapat, mert amíg csordában volt a csürhe (huhh, most meg már megint gonosz vagyok), addig elviselhetetlenek voltak. Lassan elcsendesedtek és megszoktam őket. Igazi zarándok alig volt, milyen nyugodt lett volna az út!
A tegnapi változékony, esős idő után igen komoly felmelegedés történt, folyt a víz rólam rendesen. A terep nagyon változó volt, de hát ez már megszokott, vagy emelkedőn, vagy lejtőn kellett menni. Az egyenes szakasz ismeretlen erre. A táj szépsége viszont visszatért és ennek roppant módon örültem. Ismét a rendezettség érzete volt bennem. A kávézás és egy kis üdítő elfogyasztását követően nekiveselkedtem a második felének is a távnak. Erdőbe be, mezőre ki, néha egy kis aszfalt, kisebb-nagyobb falvak. Egyáltalán nem volt unalmas a nap. Negria előtt néhány kilométerrel találtam egy igen szemrevaló hidat. A XIV. században építették, persze azóta többször is felújították. Többek között én az ilyen látványokért jöttem el a Caminora. Készült is néhány fénykép. J Mivel elég későn indultam így még a rövid táv ellenére is csak ½ 3-kor érkeztem meg Negreirába. Nem a municipal (önkormányzati) alberguet választottam, hanem egy privátot, a WIFI reményében. WIFI volt is csak a weboldalak betöltése nem sikerült. A gyors lepakolás után nyakamba vettem a várost, valami kaja vásárlása céljából, ugyanis azt olvastam, hogy az elkövetkezendő napon sehol sem lesz erre lehetőség. Vasárnap délután volt, szieszta idő, de azért hátha. Vasárnap délután ½ 3 kor bezárnak a boltok, de nem sziesztára, hanem hétfő reggel kilencig. Szóval ennyit a kajavásárlásról. Azért este 6-kor még tettem egy erőtlen kísérletet. De nem. Elköltöttem az estebédemet egy közeli pizzériában, 6 euró volt egy jó méretes, finom pizza. Reméltem, kitart reggelig! A szálláson nem voltunk sokan, talán 6-7 fő. Azért itt már érződött, hogy sokan csak a Santiagoig jöttek. Vége a tömegnek. De ennek én kimondottan örültem, leszámítva az alibi zarándokokat, akik szintén itt szálltak meg, de szerencsére nem ott ahol én. El is határoztam, hogy reggel jó korán indulok, hátha nem érnek utol.
A város az elég jellegtelen volt, kimondottan csúnya, barátságtalan!
A rövid táv ellenére azért elég fárasztó volt az út, lehet, hogy a nem kellő mennyiségű pihenés miatt!
Fényképek!
https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5750833826874410177
