Mi is kezdődött 14 hónappal ezelőtt? Zoli barátommal, akivel 28 éve ismerjük egymást beszélgettünk a szokásos Frei kávézóban (ez itt a jól megérdemelt reklám helye) és már a második alkalommal említette, hogy megjárta az El Caminót. Néhány hónappal azelőtt már érintőlegesen beszéltünk róla, de akkor nem fogott meg. Nagy vonalakban tudtam, hogy ez valahol ott messze spanyol honban sok száz kilométeres gyaloglást jelent, de többet sem. Ekkor azonban jobban elült bennem a gondolat. A hazafelé tartó buszozás lehetőséget adott arra, hogy gondolkodjam ezen egy kicsit! Alig vártam, hogy hazaérjek és net közelébe kerüljek. Rácuppantam a világhálóra és csak olvastam, olvastam, gyűjtöttem az információt, a benyomásokat. Közel 2 napig tartott az első adatgyűjtési hullám. És eldöntöttem. Megcsinálom.
Miért? Miért ne! Pusztán a kihívás inspirált. Jelenleg nem érzek magamban semmi spirituális, vallásos késztetést. Élvezem a csavargást a világban (hála a munkámnak erre van is lehetőségem), imádok fényképezni, szeretek visszanézni az épületeken, utakon, falakon keresztül a történelemben. Simán ki tudom zárnia jelen embereit, az ott lévő mai tárgyakat és visszamegyek 3-5-7 évszázadot is az időben. Ezért szerettem Oxfordot is, a 7-8 évszázados falakat, épületeket. Szóval, Spanyolország megmaradt mint a történelmi időutazás lehetőségének kellemes helyszíne. Meggyőztek erről Zoli fényképei, amelyeket AZ ÚTról készített, valamint az a sok-sok csodás felvétel amelyeket felleltem a világhálón.
Mikor? Ez volt az első nehéz kérdés. A 2011-es évem már teljesen be volt táblázva, nem akartam mindent felborítani. Az ÚT meg.... hát megvár! Akkor eldöntöttem, hogy az idén májusban nekiveselkedem. Volt elég időm a felkészülésre, a szükséges felszerelés szép, kényelmes beszerzésére. És nem bántam meg, hogy hagytam magamnak időt.
Mennyi ideig fog tartani? Hát, ez az amit nem tudok előre megmondani. Az emberek 90%-a végigmegy 28-33 nap alatt a Francia Úton Saint Jean Pied de Port-tól Santiago de Compostellaig. Nekem az jött le az élménybeszámolókból, leírásokból, hogy ehhez igen rohanni kell. Én szeretném nem rohanva „teljesíteni”. Sőt! Nem akarok „teljesíteni” és nem akarok rohanni. 50 nap szerintem kényelmesen elég lesz, és ha marad időm, akkor a végén egy-két nagyvárosban eltöltök néhány napot. 3 időpont fix: az indulás Budapestről április 29-én, az ÚT megkezdése május elsején és a Barcelonából való haza repülés június 20-án. A többit majd hozza az élet, a szituáció. Látni szeretnék minél többet, millió fényképet akarok csinálni és élvezni szeretném ezt az utat. Lehet, hogy mindenki lehagy, elfut mellettem, de ebben benne van az a lehetőség, hogy minden nap más emberekkel fogok találkozni. Nézem a pozitív oldalát a dolognak. A több mint 800 km-es utat még szeretném megtoldani egy laza 90 km-es bónusszal az óceán partjáig! Idáig!
Mi is ez az El Camino? Na majd itt folytatom.... :)
