1. nap
Mint írtam, korai indulást terveztem. Roncesvallesba kellett átmennem, megmászni a Pireneus csúcsait (1430 méter volt a csúcsmagasság) és le kellett ereszkednem a spanyol oldalon 960 méterre. A korai ébredéssel nem volt gond, hála a mellettem alvó medvének és a nem túl melegnek. 5-kor felkeltem, óvatosan kicuccoltam az este előkészített csomagot, túrabotot, hálózsákot és társait, tisztálkodás, majd néhány perces logisztikázás (hogy mit hová tegyek a zsákban) után reggeli. A japán csoportot nem sikerült megelőznöm, persze nem is akartam, majd 5.50-kor nekiveselkedtem. Innentől már éles a dolog. Kicsit aggódtam, hogy fogom-e látni a jelzéseket, de a kis lámpám segített! Több mint egy órát bandukoltam a sötétben, de már lehet érezni az ébredező természetet. Gyönyörű volt. Madárcsicsergés, patak zubogás, bár mindig bezavart valami jó erőteljes lihegés! Mármint én lihegtem, mert úgy kedvcsinálónak jó erős emelkedővel kezdett a Napóleoni út. Annak idején a franciák is ezen ez úton indultak Spanyolország meghódítására, azóta hívják ezt így! Volt idő gondolkodni, hogy nekik milyen lehetett? Nem volt ilyen jó felszerelésük, éjszakánként sátorban, vagy csak sátorlap alatt aludtak, ágyúkkal, társzekerekkel nem lehetett túl egyszerű! Ezen merengtem, amikor kezdett hajnalodni, csináltam is néhány fotót, de sokkal világosabbnak mutatja ez első sugarakat, mint amilyen tényleg volt. Nagyszerű élmény volt. Megérte – már csak ezért is – felkelni időben.
Azt hiszem ezt máskor is el fogom követni, mindig is szerettem a hajnalokat, ha az utcát kellett róni, ha vezetnem kellett, de ha horgászat közben ért, akkor is!
Orissonnál ittam egy kávét ( 2 euró ), pecsételtem a zarándokútlevelembe és mentem tovább. Eddig kb. 7 km-t gyalogoltam felfelé, aszfaltúton. Az Orissonban jó drágáért alvók (30 euró) ekkor indultak velem együtt. Hál’ Istennek az eső az éjszak abbahagyta, így ez nem okozott gondot, amúgy meg Petya bácsival online kapcsolatban voltunk, hogy minden ok legyen. Jöhet hideg, viharos szél, de eső nem. Megegyeztünk, betartotta. Be is tartotta! Volt hideg, óriási szél, de megbeszéltük! Rendes! Ha legközelebb megyek Rómába, viszonzom neki! J
Ma a legtöbbet a legkedvesebb gyógytornászom jutott az eszembe. Ő okozott ilyen élményeket, mint ma a hegy. Amikor már azt hittem, hogy ennél nincs, NEM LEHET rosszabb, mindig előjött valami sokkal rosszabbal. Amire már nem is számítottam, tudta fokozni a jót. El is neveztem a hegyet Csilla-hegynek. Kb. 12 km-nél elhagytuk az aszfaltot, itt döbbentem rá, hogy sokan elém kerültek, ami persze nem zavart, egyedül az, hogy kocsival jöttek fel jó néhányan 1050 m-ig. Legyen nekik! A következő szakasz jó sarasra sikeredett, ha nincs a túrabot, hát bizony gondba lettem volna, a fényképezőgépet is be kellett csomagolni. ment a sárdagasztás rendesen, a cipőm és nadrágom tiszta sár lett. Mellékelek fényképet! A mai reggeli tapasztalat, hogy keskenyebb szárú túranadrág előnyösebb és, hogy reggel indulás előtt fel kell hajtani és csak azután szabad elindulni. Ma is tanultam valamit! Kezdett már jó súlya lenni a hátizsáknak, de még bírtam! Semmilyen euforikus érzés nem kerített a hatalmába, amikor felértem az 1430-méterre, megláttam magam előtt Roncesvalles-t valahol lent a mélyben. És nem aszfalton! Az emelkedőt a lábam abszolút bírta, de a lejtő az izgisebb volt. Az új bakancsom sokkal szélesebb fejű, hogy legyen hely a műtött láb dagadásának, de ennek következtében nem is fogja úgy a lejtőn a lábam. Valamit valamiért! Ha nem tudnék feljönni a hegyre le sem kellene mennem! J Szóval, óvatosan, lassan, nem kell rohanni! Egész nap vacak hideg volt, nem kellett fognom a túrabotot, mert automatikusan rágémberedett az összes ujjam. Volt olyan, hogy azért nem vettem elő a fényképezőt, mert nem bírtam és féltem, hogy elejtem. Az utolsó napokban vettem egy halovány vékony hosszujjú pólót, ez volt az egyik legjobb ötlet. A pulcsi túl sok lett volna, a póló magában kevés. Felvettem a pólóra és így fáztam ugyan egy kicsit de élvezhető volt a túra. A habtestemet néhányszor arrébb tette a szél, pedig aki ismer, az tudja, hogy nem nádszál vagyok, maximum nádszálköteg. Kemény szél volt! Pláne ha szembe fújt, nagy a felületem, amibe tud kapaszkodni, emelkedő és még a zsák is hátra akar rántani. A rövidebb, de izgisebb utat választottam, így ½ 2-kor már megérkeztem Roncesvallesbe. Nem tudom, hogy hogyan van ez mérve, de a kiírás szerint 24 km, a lépésszámlálóm szerint 22 km, 31874 lépés, 2017 kcal, és 7 óra 16 perc tiszta menetidő, (megállások leszámítva). Na mindegy, nem is érdekes! Meg voltam elégedve a mai teljesítményemmel. Örömködtem, hogy a műtétes lában is és a derekam, a vállam is jól bírta a mai napot. Holnap reggel még persze fel kell kelnem. Beregisztráltam, de még a hálótermek nem voltak nyitva. 10 euró egy éjszaka, de félelmetesen kulturált minden. Egy régi kolostort alakítottak át, de nagyon kényelmes. A cipőket már az emeletre sem szabad felvinni, külön tároló szoba van nekik. Fakkokkal vannak szeparálva a 2 db emeletes ágy, zárható saját szekrénnyel, elégséges létszámú wc. és mosdókagyló, zuhanykabin. Több társalgó, nagy, sok-sok személyes felszerelt konyha, ebédlőrész, étel-, italautomaták, könyvtárhelyiség, mosókonyha (csak itt lehet mosni és szárítani) 1 mosás-szárítás 2,70 euró. Nagyon jó az egész! Most már látom, hogy sokkal több hely van mint a túrakönyvekben leírt 100 ágy. Látszik, hogy az elmúlt 1-2 évben csinálták!
A faluban (28 lakos) lévő étteremben este 7-től a mise után 9 euróért lehet zarándokmenüt enni. Már megvettem a jegyet rá (biztos, ami biztos) ma kipróbálom. Ott az étteremben van WIFI is így onnan fogom feltölteni az irományt. Láttam egy sor tisztacipős zarándokot is. Töprengtem, hogy hogyan csinálják? Rájöttem! Ők innen kezdik. Végül is! Az ÚT mindenkinek onnan kezdődik ahonnan ő gondolja!
Holnap Zubiribe (22 km lejtős út) itt van az első zarándokszállás, vagy a 27 km-re lévő Larrasoinaba akarok eljutni! Szerintem nem lesz gond!
Folyt. köv….
További fotókat itt találhatsz:plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5737946136669826049
